Bár a fonalat az elmúlt időben kissé elvesztettem, de nem adom fel! :)
Hát ez is eljött: mindhárom gyermekem nélkülem tölti a hétköznapjait.
Domka másodikos lett, és ahogy az várható volt, egy cseppet sem várta az iskolakezdést. Őszintén szólva nem is nagyon pörögtünk rá az eseményre, az évnyitóról például két nappal előbb értesültem, amikoris felhívtam a barátnőmet, hogy beülhetnénk valahova pletyózni pénteken…mire közölte, hogy előbb évnyitózzunk inkább. :) Végülis megjelentünk, és az első tanítási napra is időben beérkeztünk a holmikkal. Nyilván más többgyerekes családnál is így van, de azért 9 zsákkal/szatyorral + 2 dobozzal nekiindulni elég nagy szívás. Azért a helyére érkezett minden.
Domka idén már napközis lesz. Ennek sem kifejezetten örül, de ez van, azért remélem megbarátkozik majd a helyzettel.
Lóci most már igazi nagy nagy csoportos, és nagyon élvezi. :) A csoportjukba jöttek új kicsik, tegnap délután végig arról mesélt, hogy mennyire sírtak szegénykék. Sok barátja elment suliba, ez látom, hogy bántja kicsit, de azért vannak még játszópajtik bőven.
Például az udvaron Sebi. :) Merthogy Ő is ovis lett, igazi cicacsoportos kisvagány. Nagyon várta, és nagyon élvezte az első napot! Ő, a kis dacos harcos, most ügyesen cipőt cserélt, nyomott egy puszit, és bement a csoportba. “Anya, de most itt mivel játszak?” – kérdezte, aztán felrohant a galériára. Délután fél4-kor pedig álmos kis csík szemével szaladt hozzám, és ugrott a nyakamba. :) Semmi gond nem volt, egyedül délben problémázott kicsit az alvás miatt, mert egyrészt volt, akit elhoztak, és nem értette hogy őt miért nem, nameg már jó egy éve nem alszik itthon délben, úgyhogy ezt újra szoknia kell. De nem volt gond, elszunnyadt simán. Az más kérdés, hogy este aztán 10 előtt esze ágában sem volt elaludni… Dominó lett a jele. ;)
Hát így kezdjük az évet, nem mondom, hogy nem furcsa így 8,5 év után. De egyelőre tetszik a helyzet. :) Jó végre felnőtt emberek társaságában is eltölteni pár órát. Ahhhhj. :)
